Cardas

Milyen a történet?

Szuper, remélem folytatod!
7
78%
Jó lett, folytasd csak nyugodtan!
2
22%
Megfelel
0
0 szavazat
Nem nagyon jó, de attól még folytathatod
0
0 szavazat
Nem jó, ne is folytasd
0
0 szavazat
Hát öregem, ez borzasztó!
0
0 szavazat
 
Szavazatok száma : 9

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2011. szept. 21. 21:06

Úgy döntöttem, csak befejezem a történetemet, szóval ismét elkezdtem írni a részeket. Íme a nyolcadik. :)

8
Elméje kezdett kitisztulni… bár nem tudta még hol van, vagy mi is történik vele, kezdte visszanyerni tudatát. Rövid idő múlva Pelluzi fölbukkant a tó vizéből, és kétségbeesetten evezni kezdett kifelé. Új alakjának köszönhetően nagyon gyorsan haladt, egyenesen a kivezető út felé. Nem állt meg a parton, továbbment a barlang bejáratánál. Ott lábai már nem bírva a sok fizikai és lelki megterhelést, amiket nemrégiben élt át, összecsuklottak. A földön üldögélve Pelluzi most megpróbálta felidézni, mi is történt a tóban, de mintha egy régi álmot próbálna felidézni, amiről csak annyit tud, hogy megálmodta, de hogy mi volt benne, azt már nem. Addig minden világos volt számára, hogy beleugrik a vízbe, hogy kimentse Rabandot. Raband! Hol lehet? Ott maradt a vízbe? Hirtelen felugrott helyéről, mikor az a biztos tudat fogta el, hogy a kalandor matorán kijutott. Emlékszik rá. De képekre nem, semmire. Csak arra, hogy Raband kijutott, és elindult ebbe a barlangba. De hát akkor itt hagyta őt? Elment nélküle? Jellemző a fajtájára. Önző alakok, akik mindenki más tárgyaknak néznek! Elindult az alagútba, dühének köszönhetően pedig teste fényleni kezdett, bevilágítva körülötte a helyet.
Már egy ideje megállás nélkül ment előre, mikor egy nagyobb teremhez ért. Itt is, mint már egy másik hasonló helyen, cellaféleségek sorakoztak. Mind üres. Hátborzongató érzés fogta el. Gyorsan szedve lépteit ismét az alagútban volt. Dühe közben lecsillapodott, ettől a fény is halványodott, és ő nem szeretett a sötétben lenni. Elhatározta, hogy most megint nagyon dühös lesz, azért is. De nem ment. Mesterségesen képtelen volt dühöt kelteni magában. Hangosan szidva magát észre sem vette a távolban pislákoló fényt, ami felé a barlang vezetett, csak mikor elég nagy volt ahhoz, hogy ne lehessen nem észrevenni. Talán ez a kijárat? Örült meg, és a megkönnyebbüléstől nagyot fújt. Türelmetlenül futni kezdett, hogy minél hamarabb véget érjen ez a rémálom, és végre ismét az eget láthassa maga fölött. Az sötétség hirtelen megszűnése elvakította a szemét, és csak lassan tudta újra megszokni a nap fényét, aminek meleg sugarai visszaverődtek kékes páncéljáról. Nem sokáig élvezhette ki a szabadságot, ugyanis energialövésekre lett figyelmes, amik a közelből jöttek. Ki lőhet? És kire?
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2011. márc. 7. 17:08

7
Rabandot pár pillanattal ezelőtt még egy óriási kígyó fojtogatta, most pedig síri csendben lebegett a sötétben a víz tetején. Várta, mikor jön a következő ellene irányuló támadás, de semmi nem történt. Megfordult a fejében, hogy most már egyedül van. De akkor is, mit tegyen. Nem lát a maszkján túl semmit. Ez a hátborzongató nyugalom nem tartott sokáig. Morajlás jött föl alóla. Üvöltések. El se tudta képzelni, mi lehet odalent.
Egy kis pont jelent meg felül. Aztán még egy és még egy. Valami fénykő féleségek lehettek, azokat sokat találni a föld alatt. Mikor már több száz, vagy inkább több ezer pislákolt, be lehetett látni az egész boltíves barlangot, és a tavat. Raband meglátta a kijáratott. Úszni kezdett. Minél hamarabb odaér, annál jobb. Utálja a vizet. Pedig mindig találkozik vele. Csak nem ilyen közelről. Amint evezett, előtte egy buborék tört fel a mélyből, és sok másik kísérte. Ledermedt. A buborékokat valami szörnyűség követte. KÉT kígyó jött fel a vízből, és vagy négy méter magasra fölágaskodtak. Egymást harapták és tépték, ahol sikerült. Majd, mikor elfogyott a lendületük, visszazuhantak a víz alá egy nagy csobbanással. Rabandot is lehúzták magukkal, aki kétségbeesetten próbált a felszínre jutni, sikeresen. Egy hangos visítás töltötte be a barlangot. Minden elnémult. Raband még gyorsabban kapkodta kezeit, nehogy áldozatul essen valamelyik teremtménynek. Hátratekintett. A víz egy kis csíkban domborodott, és kettévált. Valaminek a háta bukkant fel, ami gyorsan közeledett felé.
- Ne, ne, ne! – kiabált.
Már csak pár méter volt az életéből, és egyre csökkent! Behunyta a szemét, és ökölbe szorította a kezét. De nem történt semmi. Egy gyenge áramlatot érzett a lábainál. Lenézett a mélységbe, és meglátta a kígyót, aminek hosszú teste alatta siklott el. Néhol szikrázó fény jelent meg rajta, mintha áramot vezettek volta belé. Gyorsan haladt a hatalmas barlang kijárata felé, majd egyszer csak eltűnt. Raband nem is foglalkozott vele, mi történhetett, folytatta útját kifelé, de már kezdett gyengülni. Viszont már nem kellett sok, a víz alatt felbukkant a szárazföld, és hamarosan le is tehette a lábát. Leküzdve a víz ellenállását, ami lassította lépteit, kijutott a kavicsos partra. Tett pár lépést a kijárat felé, majd megtorpant, mikor eszébe jutott Pelluzi. Hátratekintett, és fél percig csendben nézte a tavat, amolyan megemlékezés gyanánt. Búcsút véve a nemrég megismert ga-matorántól, elindult, de úgy érezte, hogy ez mélyebb nyomot hagy benne, mint kéne. Hiszen egy igazi kalandor nem érezhet mások iránt semmit, mert aztán úgyis csak fájdalmaz okoz az elvesztésük.
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. aug. 7. 9:27

Na, végre eljutottam idáig! :D

6
Már vagy fél órája mentek, kisebb-nagyobb akadályokat kikerülve, nem tudva, mit találnak majd az út végén. Pelluzi még mindig nem tette túl magát azon a – számára megrázó – tényen, hogy világít a teste a sötétben, és leginkább az újdonsült farkon. Mindig hátrafordult, ha az valamihez hozzáért, mert még nem szokta meg az onnan bejövő információt. És végig neki kellett elöl mennie, hogy lássanak is valamit. Megmagyarázni volt a számára, de valahogy úgy érezte, megváltozott a gondolkodása, de azt már nem tudta, miben. Viszont annyi bizonyos volt, hogy nagyon zavarja a mögötte sétáló Raband.
A Po-Matoránt - bár már nem igazán tartotta magát annak – szintén azok a változások foglalkoztatták, amik nemrégiben végbe mentek benne. De őneki inkább pozitív véleménye volt a dologról. Mintha most már testben is az igazi Raband lenne, aki eddig egy Matorán testbe volt bezárva. Vastag páncéljain néhol hatalmas tüskék emelkedtek ki, és olyan lett a megjelenése, mintha már vagy 500.000 éves lenne. A talpai pedig hatalmasak voltak. Miközben ezeken tűnődött, figyelte a környezetét is, nehogy valami váratlan dolog meglepje őket. De hát már mi történhetne? Hiszen mindenen keresztülmentek ebben a pár órában, amin csak lehetett. Nem baj. Legalább elmondhatja magáról, hogy tapasztalt kalandor.
Telt az idő, és úgy tűnt, ennek a barlangnak sosem lesz vége. Jött egy elágazás, majd még egy és még egy. Lehet, hogy nem is lesz vége. Talán. . .
. . .Elértek a végére, ami egy nagy, vaskos fémkapu formájában nyilvánult meg számukra.
- Ezt most hogy nyitjuk ki? – vesztette el a reményét Pelluzi.
- Valahogy – válaszolt ideiglenes kényszertársa.
- Ez lehetetlen! – ellenkezett. – Ennek a vastagságát talán méterekben kéne mérni!
- Ha nem lehet átjutni, miért nem egy fal van itt, és miért egy kapu?
A lány fénye egyre jobban halványodni kezdett, ahogy eluralkodott rajta az idegesség.
- Most miért kapcsoltál ki?
- Nem vagyok egy két lábon járó gyertya!
- Ezen még vitatkoznék, de sajnos most nem érünk rá – mondta, és tanulmányozni kezdte az útjukat elzáró akadályt. Pelluzi megsértődött a válasz hallatán, és elhatározta, hogy nem fog segítséget nyújtani Rabandnak, ha netán arra kerülne a sor. De nem tűnt úgy, hogy az szükségét érezné ilyesminek. Ő csak tanulmányozta a kaput, és azon tűnődött, mi lehet a gyenge pontja. A válasz nem volt egyszerű, azt ő is tudta. Nemsokára felfedezte, hogy nincs az átjárón semmi féle kilincs vagy zár, ami segíthetné őket az átjutásban. És az egész munkát sötétben tapogatózva kellett elvégeznie, a makacs nőszemély miatt!
- Figyelj, fény nélkül nem juthatunk ki – magyarázta türelmetlenül, de fogalma sem volt, Pelluzi hol lehet, és jó irányba beszél-e, mert nem látott semmit. De a lépteit hallotta. Ugyan mit akarhat? Vak sötétben sétálni, ekkora hülyeséget. . .
- Mata Nui-ra, mi a csudáért sétálsz, ha nem látsz semmit!?
- De látok – hallatszott a lány.
- Akkor miért nem segítesz?
- Mert nem érdemled meg! – förmedt Rabandra.
A kalandort elöntötte a méreg. Dühében lábával rávert egy nagyot sziklás talajra. Óriási hangrobaj követte tettét, és remegni kezdett minden.
- Ez te voltál? – kérdezte Pelluzi, megpróbálva túlkiabálni a zajt, de nem sikerült. Lábaival nem talált szilárd állást, é hanyatt esett. Látta, amint Raband eltűnik, elnyeli a föld, majd vele is ez történt, ismét. Zuhant, aztán földet ért. Csak most nem sziklákon, hanem vízben, ami felfogta némileg az esését. Fölállt. A víz a bokájánál egy kicsit tovább ért. Föntről kisebb kövek estek le, néhány a páncéljára esett. Elindult, hogy megkeresse azt az utálatos Rabandot.
Közben körülnézett, hol is van. Meglepetésére nem egy hétköznapi barlangban volt. Két oldalt fémajtók sorakoztak. Valamennyi nyitva, széttörve, vagy megsérülve. Pelluzi ráébredt, mi is ez a hely. Egy börtön! És ki tudja, kiket tartottak itt bent! Gyorsan meg kell találnia Rabandot, és mihamarább eltűnniük innen. Nem, van egy jobb ötlete. Itt hagyja őt, és egyedül megy. Ekkor messziről erős robajt hallott. De mi lehet ez? Mire rájött, túl késő lett. Egy hatalmas vízözön száguldott felé. Meg se tudott fordulni, olyan gyorsan jött, és elsodorta magával, akkora erővel, mintha egy sziget lenne. Kiabálva és kapálózva suhant a barlangban a vízáradattal, azt se tudta, mi a le és a fel, míg neki nem ütközött teljes erőből valami keménynek. A fájdalom ellenére, ami a gyomrát érte, sikerült megkapaszkodnia egy sziklába, de mechanikus inai majd’ szétszakadtak a megterheléstől. Végül egy erős rántással kint termett a vízből, és az alagút tetején lévő egyik kiállást sikerült elkapnia. Felhúzta magát az alig egy négyzet-bio területű, számára a biztonságot jelentő párkányra, aztán elterült, és gyors levegővételekkel próbálta kielégíteni tüdeje étvágyát.
Az óriási ár lassan kezdett lecsillapodni, és már csak térdig érő volt. Pelluzi vette a bátorságot, leugrott menedékéről, és elegáns mozdulattal a földön termett. Csoda, ha ezt túlélte Raband! De úgy tűnik, túlélte, mert lépést vélt hallani. Elindult a hang irányába. Egy kanyar jött, amin befordult, és hirtelen szembetalálta magát… egy tóval. Egy terem szélén állt, ahol egy kör alakú tó helyezkedett el, és benne pedig Raband. Kétségbeesetten csapkodott össze vissza, kiabált, mialatt nem látott semmit. A lány belevetette magát a vízbe, és úszni kezdett felé. Bármi is folyik ott, ő kideríti. Szélsebesen haladva hamar odaért. Lelassított, hogy jobban szemügyre vegye a helyzetet. Raband testét egy másik, hosszú test fonta körbe, úgy, hogy annak csak a kezei voltak szabadok. Pelluzi rögtön felismerte a tengeri Rahi-t, aminek a neve találóan Tengeri Ostorkígyó volt. Henger alakú testén négy csonka végtag helyezkedett el, és farka végén egy apró tüske csüngött. Éppen bekebelezni készült a kalandort. A lány rávetette magát a kígyóra, de mielőtt hozzáérhetett volna, az már reagált a támadásra. A mérgestüskéje éppen hogy elkerülte, mire ő, kihasználva a lehetőséget, megragadta annak farkát. Ekkor váratlanul az állat és ő is megbénult, szédülni kezdtek, és elkábultak. De csak egy pillanatra. Viszont akárhogy próbálta, Pelluzi nem bírta elengedni a Rahi-t. Hozzáragadt. Energianyalábok kezdtek futkosni rajta, és a végtagjai elzsibbadtak. Valami nem stimmelt. A ujjaira nézett, amik úgy tűntek, kezdenek összemosódni. A hasa, a csípője, és az egész teste, mintha egyre csak szét akart volna szakadni, és nyúlna. Fájdalom járta át, és üvöltött. Úgy érezte, kezd az elméje megbomlani. Elfelejtett mindent, ami értelmes lénnyé tette, és csak valamire tudott gondolni: Ölj!
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. ápr. 28. 19:28

direkt azért találtam ki újakat. így teljesen én találhatom ki a személyiséget, és minden új, persze! :D
örülök, hogy tetszik.
a köv. rész egy földalatti börtönben lesz, és egy víziszörny is lesz benne :|
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: maxilos » 2010. ápr. 26. 18:28

jó lett az utóbbi kettő is
külön örülök neki,hogy nem eredeti karakterek szerepelnek benne
CANNIBAL CORPSE 4EVER
EMMURE
ENTER SHIKARI
ATTACK ATTACK
LIKE MOTHS TO FLAMES
WE CAME AS ROMANS
FIVE FINGER DEATH PUNCH

Egy kis LOTR: http://www.youtube.com/watch?v=Wb5QEaM9p2k
Avatar
maxilos
 
Hozzászólások: 1756
Csatlakozott: 2008. nov. 21. 13:19
Tartózkodási hely: ahol éppen vagyok

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. ápr. 25. 15:02

Ahogy ígértem... tessék:


5
Pelluzi Raband után futott, aki láthatóan nem tudta, mi is legyen a következő lépése. Mögöttük egy óriás, és előttük… Egyszer csak lövéseket hallott maguk előtt, majd észrevette a feléjük suhanó energialövedékeket. Rabandnak épp hogy sikerült kikerülnie az egyiket. Pelluzinak fogalma sem volt, hogy kik lőhetnek rájuk, és miért. Annyit viszont tudott, hogy másfele kéne futniuk, különben elég csúnyán fog véget érni az expedíciója. Miközben ezeket vitatta meg magában, üldözői még közelebb értek hozzájuk. Raband lassított, úgy tűnt, elbizonytalanodott, és nem tudja, hogyan tovább. Lassan a lány utol is érte.
- Most mit csinálunk? – kérdezte Pelluzi.
- Én azt honnan tudjam?! Ja, egyébkén magamnak segítek, nem neked!
Ekkor már a két Hantimu csak húsz méterre volt tőlük. Mindketten újra felkészültek a menekülésre, de ekkor valami váratlan dolog szakította meg az események menetét. Az egyik Hantimu, mikor rálépett a talajra, a föld enyhén remegni kezdett. Az állat megállt, és kíváncsian vizsgálni kezdte a jelenséget. Fejét lehajtotta a homokos földre, hogy érezze a remegését, de hirtelen egy repedés jelent meg a lába alatt, majd terjedni kezdett több irányba, szétágazott. A fő ága Rabandék felé haladt nagy sebességgel, viszont ők a lövedékek elkerülésén fáradoztak, így nem vették észre.
- Vigyázz! – kiáltott Pelluzi, mikor megfordult, és látta, amint az egyik Hantimu elveti magát a talajtól, és feléjük ugrik.
A szörny már csak nagyjából három méterre lehetett tőlük, mikor a repedés elért hozzájuk. Épp elég széles volt, hogy mindketten beleessenek, ami meg is történt. Fogalmuk sem volt, hol vannak, mindenütt sötét volt, és úgy érezték, mintha zuhannának. Fejük fölött a hajnali fény kezdett eltűnni, és körülöttük minden sötétségbe burkolózott.


Az onu-matorán egység vezetője beszűntette a tüzet, mikor látta, hogy valamennyi célpont eltűnt. Messziről csak egy porfelhőt lehetett látni, semmi egyebet. A katonák sem tudták, mire véljék ezt.
- Álljon mindenki készenlétben! – rendelte el a táborok. – Szerintem nem ez volt az utolsó ellenünk irányuló támadás. Feltételezéseim szerint most visszavonultak a vadak.


Pelluzinak ismerős volt a helyzet. Minta már átélte volna ma ezt. Sötét volt, hideg, és most ébredt fel a kábulatból. Ugyan ez történt alig egy órája. De mégsem volt annyira sötét, mert látta Rabandot fel alá sétálni. Már ha egyáltalán Raband. Csakhogy önmaga sem hasonlított önmagára! Szóval nagy az esély rá, hogy az tényleg a po-matorán.
- Hol vagyunk?
- A föld alatt.
- Fázom.
- Tudod, ha nem tudsz újat mondani, akkor inkább maradj is csendbe!
- Oké! – mondta megsértődve Pelluzi, és bevágta a durcát. Ebben a pillanatban a kék fény, ami ott világított, elkezdett halványulni. Majd eltűnt.
- Mit csináltál már megint! – kiáltott föl Raband.
- És semmit! – kiáltott vissza Pelluzi.
- Dehogynem! Hiszen te világítottál eddig is!
- Mi?!
- Legyél szíves, és ne add az ártatlant!
A lány úgy döntött, inkább nem is szól vissza neki. A látása kezdett tisztulni. Már mindent látott, csak feketén-kéken.
- Na látod, van fény!
- Nincs is. Lehet, hogy jól látsz a sötétben, de ez rám nem vonatkozik!
És már megint kiabál! Azért sem beszélek vele. Gondolta magában Pelluzi, és próbált megnyugodni. Behunyta a szemét, és elhitette magával, hogy ez egy álom. Nem… egy rémálom!
- Végre! Köszönöm!
- Mit? – nyitotta ki a szemét a ga-matorán. Ismét volt fény. És ami a legmeglepőbb volt, tényleg ő fénylett! A mellkasa és a gerince… meg az ízületei… és a farka…
- Hogy… na várjunk csak. Te most szórakozol velem?
- Nem! – zavarodott be a lány ettől a kérdéstől.
- Dehogynem. Te tudod irányítani, mikor világíts, és mikor ne!
- Dehogy! Elegem van belőled!
Ekkor ismét eltűnt a fény.
- Most nyugodj meg – szólt Raband.
- Mi?
- Higgadj, le, kérlek…
A kérlek szót olyan kedvesen mondta, hogy Pelluzi dühe valahogy rögtön lecsillapodott tőle, és csodák csodájára! Ismét volt fény!
- Á, már értem! – mondta Raband.
- Mit? – kérdezte a lány.
- Ha, ideges vagy, nem tudsz világítani.
- Aha… akkor most…
- Akkor most jobb, a megyünk, bármerre is visz ez az út, vagy inkább barlang.
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. ápr. 25. 11:53

Még ma talán felteszem a következő részt. Ha nem, akkor holnap. Szerintem jó lett. Ha nem ért valaki valamit, vagy van kérdése, akkor nyugodtan kérdezzen!
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: csanusz11 » 2010. ápr. 24. 8:08

Ja, tényleg jó! Folytasd!
Avatar
csanusz11
 
Hozzászólások: 734
Csatlakozott: 2010. feb. 9. 10:31
Tartózkodási hely: közvetlenül a hátad mögött!

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: Marus » 2010. ápr. 24. 8:07

Szerintem jó lett! :ty109:
Nyugodtan folytasd. Engem érdekel. :wink:
Marus
 
Hozzászólások: 516
Csatlakozott: 2009. okt. 18. 14:15

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. ápr. 23. 15:04

milyen lett az új fejezet?
nyugodtan írhatjátok, hogy béna...
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. ápr. 21. 11:50

4
Hűvös… sötét… csend. Pelluzi ezeket tapasztalta, mikor magához tért. Mióta feküdt ott? Ő se tudta pontosan. Próbált a lábára állni, de teste nem engedelmeskedett. Homályosan látott, talán kettőt abból, amiből csak egyet kellet volna, de nem tudta biztosra. Éjszaka volt. Utolsó emlékei Rabandról, arról az eszközről, meg a Hantimukról maradtak meg. Hátán feküdt, így láthatta a csillagos eget. Ezt szokta mindig fürkészni, csak nem a földről, hanem egy nagy távcső lencséin keresztül, fenn a hegyekben. Eltelt még vagy negyed óra, és a szeme már annyira hozzászokott a sötétséghez, hogy látta a tárgyak körvonalait. Megpillantotta a két Hantimut. Mozdulatlanul hevertek egymás mellett. Szeme a po-matoránt kereste. Nagy nehezen végül sikerült feltápászkodnia, de még szédült. Megbotlott valamiben, és elesett, vagy inkább le, abba a kráterbe, ami mellette terült el. Fájdalmasan felnyögött, majd ismét fölkelt. Sikerült visszakapaszkodnia, és tovább keresett. Végül észrevett valamit, de az biztos nem Raband volt, túlságosan magas volt hozzá képest, bár azt el kellett ismerni, Raband is elég nagy termetű, matorán létére. Odament az ismeretlenhez, és rátette a kezét, hogy fölrázza az álomból, vagy talán az ájultságból.
- Mi van? – kérdezte az illető lassan, félig eszméletlenül, majd, mintha hirtelen mindent felfogott volna, felugrott, és rémülten kérdezte. – Mi történt?
- Előbb inkább, arra válaszolj, hogy ki vagy – szólt Pelluzi. Valami furcsa volt a hangjába, és ezt ő is észrevette.
- Öö… mi…? - kérdezett vissza zavartan a másik . – Bocs, de egy kicsit még… tudod, nem minden tiszta?
- Hogy hívnak?
- Ja, Rabandnak – válaszolt, és dörzsölni kezdte a szemét, mert elég homályosan látott. – Ha jól gondolom, te meg egy csinos ki lány vagy, zölden világító mellkassal meg farokkal.
- Mi? Te meg milyen hülyeségeket hordasz itt össze. Egy: te nem is hasonlítasz Rabandra, kettő: nekem nincs is… - csuklott el a szava, mikor be akarta bizonyítani azt a hamis állítást, hogy –…nincs is farkam.
Pelluzi hátraperdült, és meglátta, hogy a háta közepén végig egy zölden foszforeszkáló csík fut végig, ami tovább folytatódik, mint ameddig a háta tart.
- Szóval nincs farkad – mondta a magát Rabandnak nevező egyén. – Én nem úgy látom.
Pelluzi rémülten húzta végig kezét rajta, de nem akarta elhinni. Mi a csuda folyik itt, és mi történt vele?
- És megtudhatom, hogy te ki vagy?
- Pelluzi… azt hiszem.
- Tudod, egy kicsit alacsonyabbnak kéne lenned ahhoz, meg nem ilyen elbűvölőnek. Előrelépett az alak, és most vette észre, hogy eddig egy mélyedésben ált, és azért tűnt az alacsonyabbnak a nőnél. Most viszont majdnem ugyan akkorák voltak. Ez azt jelenti, hogy… gondolta, és ő is ijedten tekintett hátra, de megnyugodva tapasztalta, hogy neki nincs gerincnyúlványa. Ugyanis az jutott eszébe, hogy az előtte álló tényleg Pelluzi, csak nem úgy néz ki…
…ami azt jelenti, hogy átalakult. Jutott Pelluzi is a következtetés végére, ami nem igazán megnyugtató gondolat volt.
Viszont egyiküknek sem jutott eszébe, hogy miért, és ha ők átalakultak, akkor a két Hantimu is hasonló helyzetben van.
- Szóval te azt mondod, hogy Pelluzi vagy, és pedig úgy tudom, hogy Raband vagyok. Ha én elhiszem neked, akkor te is hidd el nekem. Oké?
- Oké. Raband.
Ekkor remegni kezdett lábuk alatt a föld. A kavicsok táncolni kezdtek, miközben ijesztő mormogás kísérte őket. A két „nem-matorán” odanézett a hang irányába. Hát, nem egy Makura volt, meg is egy Hantimu, nem is egy Kane-Ra, hanem valami más. Nagyobb. Rémisztőbb.
- Futás! – kiáltotta Raband.
Pelluzinak nem igazán volt ellenvetése, és futni kezdett Raband után, mögöttük a legszörnyűbb lénnyel, amit matorán valahi is látott – ezen a szigeten.


Közben, nem is olyan messze egy csapat táborozott. Mindegyik tag onu-matorán volt, felfegyverezve, harcra készen. A sátraik fel voltak állítva, de senki sem aludt. Hogyan is tudnának aludni azon a helyen, amit az itt uralkodott Makutáról neveztek el. Gargalus halálmezeje. Itt játszódott le az utolsó csatája, ahol elbukott, és elmenekült. Vantaz szigetének lakói úgy döntöttek, hogy megemlékezzenek erről a napról, és nem takarították el a harcosok holttesteit, amik még most is itt hevertek. Igaz, már csak mechanikus részük, az organikus szerveket már a kis rágcsálók megemésztették. Így már meg lehet érteni, miért nem igazán lehet lehunyni itt a szemünket.
Az őrség valami furcsa hangra lett figyelmes az éjszaka közepe felé. Mindenki nyugtalan lett, de utána semmi sem történt. Legalábbis két órán keresztül. Megint hangoskodás hallatszott a távolból. Ezután remegni kezdett a föld, mintha valami óriás közeledett volna. A lépések egyre erősödtek. A katonák felfegyverezték magukat, de belül nem. Ott belül nyusziszívűek voltak, és futni akartak volna, csak a parancs nem engedte.
Nemsokára két alakot vettek ki a sötétből, akik feléjük loholtak, majd mögöttük két másikat, de azok nem hasonlítottak semmi eddig ismert lényre.
A csapat vezetője megvárta, hogy a katonák fegyvereikkel célbavegyék valamelyiket, majd kiadta a parancsot:
- Tűz!!!!!!




Őszintén szólva szerintem lehetett volna jobb is, szeritem elég béna lett...
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: maxilos » 2010. márc. 18. 18:52

sztem is

nagyon jó :D
CANNIBAL CORPSE 4EVER
EMMURE
ENTER SHIKARI
ATTACK ATTACK
LIKE MOTHS TO FLAMES
WE CAME AS ROMANS
FIVE FINGER DEATH PUNCH

Egy kis LOTR: http://www.youtube.com/watch?v=Wb5QEaM9p2k
Avatar
maxilos
 
Hozzászólások: 1756
Csatlakozott: 2008. nov. 21. 13:19
Tartózkodási hely: ahol éppen vagyok

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: nuitoa » 2010. márc. 18. 18:24

helyes xd
me téll folytatnod kell me piszkosul jókat irsz
Ackar
Patience is the first lesson to become a great Glatorian
nuitoa
 
Hozzászólások: 293
Csatlakozott: 2009. szept. 23. 15:05
Tartózkodási hely: Spherus Magna

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: cardas » 2010. márc. 18. 14:23

hú, köszi. mostmár biztos folytatom, ha ennyi támogatást kapok :) !
Avatar
cardas
 
Hozzászólások: 304
Csatlakozott: 2009. szept. 27. 15:52

Re: Cardas

HozzászólásSzerző: csanusz11 » 2010. márc. 17. 19:22

Ez most tényleg szuper lett!!! :ty23:
Avatar
csanusz11
 
Hozzászólások: 734
Csatlakozott: 2010. feb. 9. 10:31
Tartózkodási hely: közvetlenül a hátad mögött!

Következő

Vissza: Fan Fiction

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég