Keetongu

Keetongu

HozzászólásSzerző: Keetongu » 2010. jún. 24. 20:30

Régebben már voltak történeteim ide felrakva. Most csak egy történetemet akarom megosztani veletek.

Toa Photok - Az egyetlen árnyék nyomában

1.
Photok Toa bólintott. Takanuva Turaga a vállára helyezte a kezét és szólt.
- Köszöntelek a Királyság Toa csapatában. Mától te töltöd be Tanma szerepét.
- Köszönöm a bizalmat Turaga. Bízhattok bennem. - mosolygott a Toa.
Takanuva még egy mosolyt villantott Photokra és elköszönt. Defilak Toa lépett oda hozzá.
- Hát igen Photok, most már te is védő vagy. Szegény Tanma, de biztos örülne, ha látná, hogy te örökölted a posztját.
- Igen. - mondta bús-komoran Photok.
- Na, de én most mentem, mert ellenőriznem kell a délnyugati pilléreket. Ki tudja meddig bírják ki.
- Rendben testvér. - bólintott a sarokban álló Balta Toa. Ugyanis még voltak rajtuk kívül.
- És most mi lesz a Királysággal? - kérdezte Dalu Toa, aki az ablak melletti falnak támaszkodott. - Az utolsó Makuta is elpusztult. Elvileg nincs semmi, mely visszatartaná a békét.
- Pontosan húgom. - bólintott rá egy széken ülő Toa, Velika Toa. - De vége van már a viharnak? - kérdezte drámaian.
- Bízzunk benne, hogy igen, Velika. - válaszolt Photok.
A következendő napokban Photok és Velika segített megjavítani egy pillért, mely a Királyság északi részén helyezkedett el, nem messze a Sötét Vadász lakhelyektől. Photok furcsának találta, hogy ennyire megsérült az a pillér, melyen dolgoztak Velikával. Több nagyobb és erősebb repedés is látható volt, melyet a víz vagy a vízi Rahik nem csinálnak. Photok közelebbről is szemügyre vette. Látta a karcolásokon a sötét foltot. Árnyék.
- Nézd Velika! - szólt a társának.
Velika a kötéllel - amivel lelógtak a pillérek szélére - odalengett. Ő is megnézte a vájatot.
- Ez bizony árnyenergia. - biztosította Photokot.
- Hogy kerülhetett ez ide? - kérdezte a Fény Toája. - Minden Makuta elpusztult.
- Igen. Ez legalább olyan rejtélyes, mint Teridax elméje volt. Szóljunk Takanuva Turagának. Ő fogja tudni mit tegyünk.
- Nem lehetne egyszerűen csak egy fénynyalábbal megsemmisítenem? - vetette fel Photok.
- Photok. Még csak két napja vagy Fény Toa. Tanulnod kell még. - hordta le Velika.
- Jó van na. - válaszolt Photok. - Siessetek vissza. Én addig itt maradok.
Velika bólintott és már mászott is fel a kötélen. Photok egy kis mélyedésbe leült és onnét szemlélte a vizet. Az árnyék egy igen érdekes és kegyetlen anyag. Képes haragot és bosszút kelteni az élőlények életében. Nem számít mekkora barátok vagy ismerősök, az árnyék mindent felemészt. Nagyon jól tudja ezt Photok. Hiszen ez miatt veszítette el a legjobb barátját, Radiakot is. Annakidején együtt teremtették meg Karda Nui falujának "seregét". Szép idők voltak. Egymást edzették. Akkor senki sem hitte, hogy egyszer ellenségek lesznek. Makuta Antroz volt az aki egy árnypiócával megfertőzte Radiakot és sikerült a kra-matoranok oldalára állítania. Miután Matoronak nem sikerült Mata Nuit életben tartani, Mata Nui Rendje akcióba lépett. Egy titkos vonalon keresztül bejutottak az Univerzum Magba (melyet már ostromolt a mutagén víz) és kimenekítettek minden av-matorant. A Makuták addigra eltűntek. Utólag kiderült, hogy Teridax Makuta szívta magába őket. Így a kra-matoranok magukra maradtak. Gyorsan cselekedtek a Rend tagok és a Toák. Botar, Trinuma, Lewa Toa, Brutaka és Lesovikk Toa erejüket felhasználva elkülönítették a kra-matoranokat. Ott egy gépezet segítségével helyre hozták az árny és fény egyensúlyt bennük. Csak egy matorant nem találtak meg. Radiakot. Photok hosszú ideig győzködte az akkor már Turagaként létező Takanuvát, hogy hagy menjen el megkeresni társát. De a fiatal Turaga nemet mondott. Azóta csak az emlékeiben él.
A Toa mélyet sóhajtott és tekintete tovább fordította a tükröződő vízen.
Egy szemet pillantott meg. Photok azt hitte káprázik a szeme. Megtörölte, de nem. A szempár ott volt még mindig.
- Ki vagy? - kiáltott le a vízre.
A szempár felvillant, majd összeszűkült. Ekkor egy hatalmas árnysugár csapódott ki onnét. Photoknak kevés ideje maradt, hogy elugorjon, de sikerült. A szabad légtérben egymagában lógott. Az árnysugár, ha nem is találta el őt, de az oszlopot igen. És az árnysugár sem akart elmúlni. Sőt! A méretei egyre nőttek. Photoknak gyorsan kellett cselekednie. Az árny nagyon gyorsan bontotta le a protoacélt. Koncentrált. Összpontosított a maszkjára. Az oszlop nagyon gyorsan és hangosan reccsent. A Fény Toája mindenét a maszkra erősítette. Fentről sikítások hallatszódtak és rohamos léptek. A maszk csillámló és világító fényben felvillant. Tenyereit előretartotta és lőtt. A fénysugarak sercegve bontották le az árnyékot. Photok örült ennek, de nem sokáig. Az árny már annyira szétszedte az oszlopot, hogy az már nem képes tartani a területet. Ez ellen nem tudott mit tenni. Elkezdett felfelé mászni. Soká nem jutott. A platform elkezdett inogni. Photok elkeseredésében fénynyalábokkal próbálta megtámasztani azt. Kevés sikerrel. A fény, mint a hó a melegbe, elolvadt. Photok felkészült arra, hogy találkozzon Toa Tanmával.
A legváratlanabb pillanatban saras, földes, vizes öklök emelkedtek ki a tenger aljából. Photok a platform résére pillantott. Ott Nuparu Toa és Dalu Toa kezüket előretartva összpontosítottak az öklökre. Fölöttük egy Vadász figyelt. Valaki mondott neki valamit, amire rábólintott. A Vadász szárnyait kiterpesztve lerepült a víz fölé. Photok tudta ki az. Légleső. Valahogy mégis más volt. Ocsmány feje helyett egy maszk figyelt arcán. A Vadász működésbe helyezte azt. A proto oszlopok elindultak vissza a helyükre és megforrottak. Photokot valki elkezdte felhúzni. A Fény Toája végignézte, hogy Légleső és az öklök helyükre helyezik a platformokat. Mikor felért, körbenézett a kis társaságon. Nuparu és Dalu még a lyuk közelében álltak és az öklöket irányították. Velika és Takanuva Turaga, Kopaka és Lariska társaságában álltak.
- Photok! - szólt Takanuva parancsolóan. - Gyere ide!
A narancs színű Fény Toája odasétált a Turagához.
- Mi történt Toa? - kérdezte tőle.
- Hát … szerintem egy Makuta.
A jelenlévők döbbenten néztek rá. Takanuva közelebb lépett hozzá. Kopaka és Velika mélyen néztek Photokra. Lariska egy tőrt vett elő, majd közelebb lépett a Toához, de Takanuva Turaga leintette.
- Miből gondolod, hogy egy Makuta volt. Hiszen a Makuták elpusztultak. Alá tudod valamivel támasztani az állításodat?
- Árnyenergiával támadtak rám és árnyenergia volt az is, ami megrongálta a platformokat. Higgy nekem Turaga.
- Hiszek neked Fény Toája. Ez viszont egy új problémát vet fel a jelenlegi mellett. - szólt elgondolkodva a Turaga. - Teridax hagyott nekünk egy kis ajándékot.

2.
Takanuva Turaga a szobájának ablakánál állt és figyelte a Kolosszeum környékén közlekedő népet. 'De rég is volt már' - mondta magának. 10000 év telt el azóta, hogy a népek felköltöztek a régen Mata Nuinak nevezett szigetre. Hatalmas evakuálás volt. Sokan életüket vesztették, hogy mások életben maradjanak. De sikerült.
Viszont már más a helyzet. Nem tudni meddig fog tartani ez a helyzet. A platformok, pillérek, szigetek kezdenek elhasználódni. Takanuva eltűnődött, hogy ilyenkor hol lehet az az élőlény aki tudna segíteni nekik. A sziget már biztos megsemmisült és benne az uralkodója is, aki tudott volna nekünk segíteni.
Kopogtak az ajtón. Takanuva odasétál és kinyitotta. Photok és Velika volt az.
- Bárcsak mondhatnám, hogy örvendek. - szólt csendesen a Turaga.
- Turaga. - biccentett a két Toa.
- Foglaljatok helyet, kérlek. Valami fontosat kell megbeszélnünk.
A fény és kő Toa leültek egy-egy székre. A Turaga is helyet foglalt velük szemben.
- Gondolom tudjátok, hogy nagy veszélyt jelent ránk két dolog is. - a Toák bólintottak. - Az egyik a platformok helyzete. Gyengülőben vannak és sajnos semmilyen módszert nem ismerünk, ami kijavíthatná.
- Mégis, akkor mit teszünk Takanuva? - kérdezte Velika.
- Mint mondottam, - szólt csitítóan Takanuva. - módszer nincs, de van egy legendás személy, aki tud segíteni a helyzeten.
- És hol ez a személy Turaga? - kérdezte Photok. - nem lett ő is evakuálva?
- Nem. Mivel az ő birodalma fellelhetetlen. Gondolom már tudjátok melyik legendás alakról van szó.
- Arthaka. - mondta egyenesen Velika.
- Pontosan Toa. - bólintott Takanuva. - A te feladatod lesz, hogy leutazz a belső rétegekbe és felkeresd a szigetet, mely Arthaka birodalma.
- És ezt hogy gondoltad? - Velika hangjából eltűnt a nyugodtság és az őrület jelent meg rajta. - A belső világokba? És még is, hogy találnám meg? Füttyentsek, mint egy Gukkonak?
- Természetesen nem. Veled fog tartani még két személy, akik ismerik a lenti világot. Hiszen volt idejük tanulmányozni az elmúlt 10000 év alatt.
- Kik? - kérdezte immár ismét nyugodtan Velika.
- Az egyik a Toa társad. Hahli Toa. Aki annak idején maga is krónikás volt és sokat tud a lenti világokról. Míg a másik társad egy Barraki lesz, Mantax személyében.
Velika felkapta a fejét.
- Ők is itt vannak? - kérdezte a fény Turagájától.
- Igen. Annak idején hadakoztak, de kimenekítettük őket is. Egyedül Mantax volt az, aki egyet értett velünk és rábeszélte a Barrakit, hogy tartsanak velünk. Azóta a Barrakik elrejtve élnek a Királyságtól.
- Értem. És mikor indulok? - kérdezett ismét.
Újabb kopogás az ajtón. Takanuva odabiceget és kinyitotta. Az ajtó előtt Hahli állt.
- Most rögtön kedves barátom. - válaszolt Takanuva. - Hahli majd mindent elmond. Kérlek induljatok.
Velika kihúzta magát. Photokhoz fordult.
- Ne feledd testvér. Ha egy Muakával találkozol, akkor kerüld el. - Velika az öklét tartotta.
- Rendben. - bólintott Photok és odakoccintotta öklét a barnáéhoz.
Miután az ajtó becsukódott, Takanuva rögtön folytatta.
- Van egy sejtésem, hogy ki vagy mi lehetett az amit láttál. - mondta miközben leült újra a helyére. - Nem fog tetszeni mire gondoltam.
- Mondd el kérlek Takanuva Turaga. - bólintott rá Photok.
- Értem. Miután Teridax rájött, hogy minden el van veszve, egy tervet eszelt ki. Egy olyan tervet, melyre nem lett volna szükség, ha a Nagy Terve sikerül. De mivel az nem valósult meg, elrejtette energiáját. Mikor Tak… egyik ismerősöm elmesélte, hogy mit mondott neki Teridax, mielőtt megölte Tanmát és magába szívta Matorot. Ezekből az információkból rájöttem, hogy a saját énje nem volt meg. Eltűnt. Ekkor döbbentem rá, hogy az énje azért nincs meg másba rakta át. Radiakba.
Photok majdnem leesett a székről elképedésébe.*Radiak?*
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan Turaga? - kérdezett vissza reménykedve Photok.
- Sajnos úgy kell véljem - és általában a vélekedéseim igazak -, hogy a Kra-matoran, Radiak lett az akit méltónak talált vagy nem volt más a közelben.
- Biztos nem lehet más? - kérdezte kétségbe esetten Photok.
- Nem. Akkoriban, mikor az evakuálás volt Teridaxot Karda Nuiban lokalizálták a Rend tagjai. És mikor az evakuáltakat számoltuk csak két név hiányzott. Mazeka és Radiak. Mazeka maszkját és Midak toronylövőjét összetörve találtuk egy sziklatömb alatt, így ő nem lehetett, viszont Radiakról nem volt semmi hír. Ebből következtetek arra, hogy Radiak jelen pillanatban Teridak Makuta erejét képes irányítani.
- És mit akarsz tőlem, mit tegyek? - dühöngött Photok. Nem tetszett neki, hogy a régi bajtársa gyanúsított lett egy rossz ügyletben.
- Keresd meg a barátodat, Photok.
A Toa arca megrökönyödött.
- Állítsd meg és mentsd meg az életét. Vállalod vagy küldjek egy vadászt érte, akinek nem erénye a könyörület?
- Vállalom. - bólintott rá Photok.

3.
Toa Photok a Királyság déli csücskénél állt. Mellette Toa Velika, Toa Hahli és az egykori hadvezér, Mantax. A másik három nem tudott időben elindulni a céljuk felé, mert az immár megszaporodott örvények veszélyessé tették az elindulást. Így Takanuva úgy ítélte meg, hogy egyszerre induljanak Photokkal.
- 10000 év után ismét elkell, hogy menjünk Metru Nuiba. - mondta boldogtalanul Hahli. - Régebben örültem volna neki. Akkor például mikor Mantaxék ellen csatáztunk.
Az említett rájaszerű fejét arra fordította és undorral szólalt meg.
- Megmondom, nincs ínyemre, hogy két Toával kell átszelnem az óceánt. - mondta fanyarul.
- Mi a tervetek? - kérdezte Photok a Víz Toájától.
- Metru Nui béli Archívumban kell keresnünk jegyzeteket, mely utalhat arra, hogy merre lehet Artahka szigete. Whenua Turaga szerint mélyre kell hatolnunk.
- Aham. - bólintott Photok.
Hosszú síp szólása hangzott fel. A két Toa és a Barraki erre vártak. A víz a part mellett elkezdett púposodni, majd egy hangos csobbanással egy háromszemélyes gép bukott fel. majd ezután Brutaka emelkedett ki a vízből. Kikászálódott a partra és megrázta magát.
- Ezzel kezditek meg az utatokat. - bökött pengéjével a gépre. - Mantax és Hahli bírnak a víz alatt lélegezni, de neked nem árt ez, Velika.
Brutaka egy olyan szerkezetet vett elő, ami őrajta is volt. Csak éppen az nem víz életmódú lények szárazföldi életének szolgált, hanem fordítva. Velika felvette a bonyolult szerkezetet és felült a Mantax melletti ülésbe.
- Minden jót. - szólt Photok utánuk, de már nem hallhatták, mert a gép alábukott.
Brutaka a part széléről nézte, hogy a gép hogyan tűnik el az éjfekete vízben. Photok is csak nézett a víz felé.
- Toa. Most rajtad a sor. - szólt Brutaka. - Gyere utánam.
Photok megfordult és követte a hatalmas Brutakát.
Fél óra múlva Photok már a kifutóknál állt. Pár fe-matoran egy gépezetet bütykölt, ami Photok utazási lehetősége lesz. A gép fel volt szerelve két Midak fénygömb lövővel. Két-két szárny meredt elől és hátul. A kormányokra pengék voltak felszerelve. Photok unottan nézett végig a szerkezeten. Jól tudta, hogy hosszú ideig biztos magányosan fogja róni a kiokat.
Nemsoká a fe-matoranok jelentették, hogy a gép készen áll. Ezek után Brutaka, Takanuva, Vakama és a volt Mata Nui Rendjének vezetője, Helryx közeledett feléje.
- Készen állsz Photok? - kérdezte tőle Vakama.
- Már amennyire készen lehet állni egy ilyen hosszú útra. - motyogta Photok. Vakama elengedett egy kis mosolyt.
- Tessék Photok. Erre még szükséged lehet. - Helryx egy baltát adott át neki. - Fénybalta. Legújabb tervezés. Nem árt, ha van nálad egy erős fegyver. - Helryx a gép mellé lépett. - A gépről tudnod kell, hogy a fénygömböket - mivel Karda Nui fénye kihunyt - a saját fényedből táplálod. Ezért csak mértékkel használd. Nem tudni, hogy mi minden következik ebből. Nem volt időnk tesztelni.
- Azt hozzá teszem még, hogy a gépet időközönként meg kell tölteni üzemanyaggal. - szólt az egyik matoran. - Nem kell félned. Az üzemanyag víz. Így mikor egy síp hosszan kezd el sípolni, akkor le kell szállnod a vízre és meg kell várnod míg a gép nem jelez. Mikor teli a tank, akkor egy fehér fény fog kigyulladni a gépezeten. Négy fokozat van rajta. Az első a normál tempó. A második az álcázás tempó. A harmadik a gyors tempó. A negyedik a vész tempó. Ezt viszont csak akkor nyomd meg mikor tényleg nagy veszélyben vagy. Minden érthető volt?
- Érthető volt minden. - Photok Takanuvához fordult. - Merre kell indulnom?
- Amint elindulsz Brutaka egy kaput nyit meg neked. - Itt a háta mögött álló harcosra mutatott. - Amint átérsz a kapun egy közeli szigetet fogsz megpillantani. Kémek szerint ott észleltek furcsa jelenségeket.
- Kémek? Sziget? - Photok meglepődött. - A felső burkon nem csak egy sziget volt?
- Mi is azt hittük, de nem. - Takanuva visszatért az előző témához. - Szóval … készen állsz Toa?
- Készen állok. - válaszolt Photok.
- Akkor kérlek. - mutatott a Turaga a gép felé.
A narancssárga színű Toa felszállt a gépre. Kényelmes volt, bár a fekvő helyzet nem éppen tetszett neki. Meghúzta az egyik kart, ami pöfögő hangot adott ki és a gép felemelkedett.
- Még valami Photok. - szólt az egyik fe-matoran. Photok gépének egyik reteszébe egysárga színű golyót rakott. - Ha megtaláltad az árnyékot, akkor ezzel célozz rá. Ez abból az anyagból van, ami a többi fertőzött matorant is visszaalakította.
Photok bólintott.
- Indulj Fény Toája, keresd meg a barátodat! Mata Nui legyen veled! - szólt Takanuva.
Photok még egyet mosolygott, majd meglódult előre a kifutó vége felé.
Brutaka maszkerejével egy kaput nyitott. A Toa gázt adott a szerkezetnek és gyors tempóval átszáguldott a járaton.

4.
Photok gyorsan száguldott át a szürke ködön. Hátrapillantott és még látta a kapu bezáródását. Most a feladata megkívánta, hogy minél gyorsabban érje el azt a bizonyos szigetet. A gép alapból úgy repült ki a kapuból, hogy az irányra tartott. Egyszóval Photoknak csak az irányt kellett tartania.
A gép finoman szelte a szürke, füstszerű ködöt. Photok nem látott semmit.
- Ó, én idióta. - szólt magában. - A Fény Toája vagyok.
Fénybaltáját felrakta a gép orrára és működésbe helyezte. A balta pengéjének a végén egy kis fényfolt jelent meg, majd egy sugárrá nagyobbodott. A fénysugár most már hosszan előre világított. A Toa úgy fontolta meg, hogy kipróbálja a tempókat. Átkapcsolt a kettes azaz az álcázás tempóra. A gép elkezdett fodrozódni, a színe átlátszó lett, mint maga a vezetője is. Lenézett a gépre, de csak a füst-ködöt látta.
- Klassz. - mondta. - Itt az ideje a gyorstempónak.
Átkapcsolt a hármasra. A gép nem is várt tovább. Kétszer olyan gyorsan kezdett el repülni. Photok alig bírt kapaszkodni a kormányba. Erőltetve, de sikerült neki visszakapcsolni a normáltempóra. Amilyen gyorsan lelassult, Photok olyan gyorsan verte be a fejét a kormányba.
- Ilyet többet ne! - jelentette ki magának.
A Toa hirtelen zajra lett figyelmes. Felkapta a fejét. Körülnézett, de nem látott semmit, csak a ködöt. Nem akart tovább mélázni, így inkább meghúzta a gázt. De közben figyelt.
Minden egyes mozdulatra reagált. Fénybaltája már a kezében volt.
*Photok. Öreg barátom* - hallatszott minden honnét.
A Toa csak körbe-körbe figyelt. Próbálta megfejteni, hogy merről jön a hang, de csekély sikerrel.
*Nem fejlődtél semmit 10000 év alatt sem.* - mondta a hang. Photoknak nagyon nem tetszett a dolog.
- Ki vagy? Mutasd magad! - követelte a Fény Toája.
*Nem is ismersz meg? Pedig régen mennyit bunyóztunk* - a hang közeledett. - *Azt szeretnéd, hogy mutassam magam? Ím hát tessék!*
A köd elkezdett csoportosulni Photok gépe előtt. Színe elsötétült. A hang gazdája kezdett összesűrűsödni. A Toa már tudta, hogy Takanuvának igaza volt. Itt valami nagyon nincs rendjén és ennek biztos van valami köze ehhez az árnyékhoz.
A sűrűsödés akkor állt meg, mikor egy alak teste formálódott ki. Egy erőteljes test lebegett a jármű előtt. Masszív szárnyaival csapta a megmaradt ködöt. Lábfeje éles karmokban végződött. Pont úgy, mint a karja. A kezeiben egy-egy éles, vörös pengét fogott. A maszkja förtelmes volt. Mintha pengéket vágtak volna bele. A szemrésnél vörösen izzó szemek ültek. Mikor a kreatúra megszólalt, még a Kikanalo is csontig sorvadt volna.
- De rég volt már igaz, Photok? - mondta a Toának. - De rég volt már annak, hogy egy Matoran a sötét oldalra lép, főleg a legsötétebbre.
- Miről beszélsz? - Photok egy esetleges támadásra készült. Nem számított, hogy ki ez a lény, de ahhoz, hogy megtalálja Radiakot, ezen a lényen kell túlverekednie magát, hát akkor legyen.
- Nem emlékszel? Mikor a Makuta meglátogatta nemes otthonunkat? - utalt a sötét lény.
- Az nem lehet. - mondta Photok suttogva. Egy kicsit lejjebb eresztette a baltát.
- De bizony kicsi hős. - bólogatott önelégült vigyorral a fekete.
- Te nem lehetsz … ő sokkal kisebb, meg ő elt …
- Dehogyis Photok! Itt van előtted! - dörmögte a hatalmas alak.
- Radiak. - motyogta halkan, de érthetően a Toa. Szemei elkerekedtek.
- Pontosan Photok! Én vagyok Radiak! - kiáltotta a monstrum. - Látszik, hogy a felfogásod nem gyorsult, Fény Toája!
- Te nem lehetsz Radiak, ő … ő ….
- Én vagyok az és itt az ideje, hogy végezzek veled, Fény Toája.
A két vörös penge oldalán sötét felhők jelentek meg. Photok baltáján pedig a legfényesebb fény. Kettőjük csatája, két régi jó barát csatája most kezdődik el!

5.
- Nincs még késő változtatni a sorsodon Radiak. - kezdeményezett Photok. - A barátaim, a te barátaid képesek visszaadni a régi énedet.
- Tudod, Photok, régebben a legjobb barátom voltál. - itt szünetet tartott Radiak. Félelmetes tekintettel nézett ellenfelére. - Miután Teridax felkarolt, tudtam, hogy igaz a mondás. Néha a legjobb barátból lesz a legádázabb ellenség.
Radiak előrerendült. Pengék csattantak, ahogy Photok a baltájával védte Radiak támadását. A Toa hátralendült a támadástól. A szárnyak által csapott légtömeg hatalmas légörvényeket kavart. Photok a kormányhoz kapott. Jól tudta, ha nem őrzi meg a gép felett az irányítást, akkor vagy a tenger vizébe fog belefulladni, vagy Radiak árnyékenergiája fogja megölni. A gép oldalára fordult, ahogy Radiak alulról csapott fel. A Fény Toája egyik kezével megkapaszkodott a gép szélébe, másikkal pedig erősen markolta a fénybaltát. Radiak újabb csapásra készült. Photok gyorsan cselekedett. Hirtelen lengést hajtott végre, ami következtében a levegőbe lendült. Eközben célba vette Radiakot és erejét rá összpontosította. A fénynyaláb tarkón találta az árnyéklényt.
Radiak hatalmasat ordított. Photok nem várt tovább. Egyre több és sűrűbb támadásokkal sorozta régi barátját. Sajnos Photok nem számolt azzal a ténnyel, hogy zuhan a víz felé.
*Nem számít.* - gondolta.
Váratlanul a gép beoldalazott alá és arra esett. A Toát ez váratlanul érte, de nem filózott rajta, hanem egy nagy kanyarral beállt Radiak elé. A hatalmas monstrum kezdett sorvadozni. A páncélja darabokra esett, a szárnya molekulákká bomlott. A lény hangja mindennél visítóbb volt. Érződött benne a halál közelsége.
- Radiak …
Photok most döbbent rá, nem eltűnteti az árnyékot Radiak testéből, hanem megöli őt. A Toán riadalom lett úrrá. Nem akarta, hogy régi barátja meghaljon. A géppel közelebb repült és kiabált:
- Radiak! Ne add fel! - kesergett a haldokló szörnynek. - Régi barátom! A JÓ Radiak! Tudom, hogy ott vagy! Gyere elő! Képes vagy rá.
A lebomló szörnyeteg testéből egy rövid kéz nyúlt ki és segítségért integetett. A Toa most vette észre. A gépet odavezette és kirántotta a kezet és a tulajdonosát is. Radiak volt az. Csak egy kicsit másképp. Nem hasonlított se az eredeti Radiakra, se a kra-matoran változatára, se az előbbi förtelemre. teljesen más volt.
- Jól van barátom. Biztonságban vagy. - mondta Photok a gépen keresztül fekvő lénynek.
- Photok … - suttogott Radiak.
- Mondjad testvér. - válaszolt a Toa.
- Balek vagy.
Photoknak nem volt ideje reagálni. Radiak lelökte őt a gépről, de nem sikerült a művelete. Photok még megtudott kapaszkodni egy kiálló fogantyúba.
- Mekkora pancser vagy Photok. - röhögött Radiak és átvette a kormányt. Közben a gép alján lógó hőshöz beszélt. - Könnyen kiszámítható vagy "testvér". Ne csodáld, ha legközelebb meghalsz egy ellenfél kezeitől. Persze, ha lesz legközelebb.
Radiak egy halálkanyart vett, hogy lerázza a Toát. Viszont Photok ragaszkodott az életéhez.
- Ugyan már! Photok! Enged el és tegyünk pontot a végére. A " hős" Toa veszedelmes küzdelemben alulmaradt egy árnyék ellen? Majd elmesélem történetedet a fentieknek, utána végzek azokkal, akik a Makutákat nem engedték fel a "fényre".
Photoknak egy ötlete támadt. És az ötlet megvalósításához muszáj volt, hogy eleressze a fogantyút.
- Radiak. Régen barátom voltál, de most az ellenségem lettél. Ezért nyugodtan teszem ezt.
A Toa eleresztette a fogantyút. Közben baltájával célba vette a gépet.
*Lehet, hogy nem fogok hazajutni, de nem engedhetem meg Radiaknak, hogy ő visszajusson.* A fénynyaláb pont eltalálta a panel azt a részét, mely az irányítást szolgálta. A gép elkezdett tekeregni és a víz felé zuhanni. Radiak nem tudott uralkodni a masinán és ezért inkább leugrott. De ott már várta Photok. Erősen átkarolta régi társát.
- Ha most megkell halnia valakinek, nem csak én leszek. - morogta Photok Radiak fülébe. - Hanem a te árnyék oldalad is.
Gyorsan közeledtek a víz felé. A Toa a pengét Radiak szívkövéhez szorította. Az árnylény rájött, hogy mire készül a Fény Toája. Próbált hadakozni, de ekkor történt meg elsőnek - Photok használatba helyezte a maszkját, a mágnesesség maszkját. Radiak nem tudott szabadulni a szorításból. Photok a penge élét aktiválta és a fénykőbe fény energiát áramoltatott. Radiak felüvöltött. Az ő agya gyorsan pörgött. Arra próbált meg visszaemlékezni, hogy milyen képességekkel rendelkezik egy Makuta. Egyből beugrott neki.
- Ha van mágnesesség, akkor van ellen mágnesesség is.
Radiak azonos polaritást hozott létre, így eltaszította magától a Toát. Photok nem habozott és minden elemi erejét összehívva fényszilánkokat repített Radiak testébe. Radiak felüvöltött és élettelenül csapódott be a tengerbe. A Fény Toája is felkészült arra, hogy a becsapódás kettétöri testét. De nem. A gépezet - bár füstölgött - bekacsázott alá és Photok arra esett. Elképedt, mikor rájött, hogy győzelmet aratott.
- Akkor ennyi? Ennyi volt az egész? - kérdezte magától.
A lassan megjelenő buborékok eltűntek a víz felszínéről. Photok szomorú lett.

6.
Photok a víz felszínére kormányozta a gépet. Nem volt jó állapotban a masina, de még alkalmas volt a repülésre. Az üzemanyag kifogyott és ezért is szállt le. Meg azért is, hogy megvizsgálja, hogy meghalt-e Radiak. Akárhogy keresgélt, nem talált holttestet.
- Nem hittem volna, hogy ennyi marad csak belőle - a nagy semmi.
Photok lecsukta a tartályt és megvizsgálta a gép meghibásodott részét. Takanuva nem mondott semmit neki, hogy mi lesz akkor mikor a gép megsebesül. Fejét vakargatta és gondolkodott, hogy mit csináljon.
Végül arra a döntésre jutott, hogy ha a gép elromlik akkor majd leszáll és megjavítja. De amint erre a döntésre jutott egy kapu nyílt meg a gép jobb oldalán. A kapun túl a Királyság horizontja látszódott. A géppel felemelkedett és átrepült rajta
A fény Toája újra Takanuva szobájában ült. A turaga az ablakból kémlelt az alanti lényekre.
- Szóval megfulladt? – kérdezett vissza Takanuva.
Photoknak már kezdett az idegére menni, hogy már harmadjára kérdi meg: - Igen. Meghalt.
Takanuva nem nézett a Toára, csak tovább nézett kifele az ablakon. A fénybotjára vetődő fény visszaadta a régi csillogást, mely a turaga előtti idejére emlékeztette magát.
- Rendben van Photok. Elmehetsz. Csatlakozz testvéreidhez.
- Turaga, lenne egy kérdésem. – állt meg Photok az ajtó előtt.
- Kérdésekből sok van. Válaszokból kevés, de mondd, barátom.
- Hol találom az Azonosítatlan Tárgyak Termét? – kérdezte Photok.
- Meglepő, hogy mennyi titoknak hitt dolog kerül napvilágra. – Takanuva megfordult és a Toára nézett. – Mivel te is a védelmi gárda tagja vagy, jogod van megtudni. De mielőtt elmondanám, én azt kérdezném meg, hogy mit akarsz ott megkeresni.
- Turaga, ha én azt tudnám. – mosolygott udvariasan Photok.
- Helyes válasz, szóval a hely ahol találod ….
Közben a Királyság egy eldugott és kevésbé ellenőrzött helyén egy Vultraz nevű Matoran épp a legrosszabb napját élte át. A találmánya csődöt mondott. Dühösen a zúzóba dobta a tárgyat. Mérgében utána az asztalra csapott. Akárhogy is visszatért a fény a testébe, még mindig úgy érezte, hogy ő az árny oldalhoz tartozik. Panaszra nem lehet oka. Legfőbb ellensége Mazeka odaveszett, Makuta már nem létezik és mindennel el van látva ami egy jobb élethez kell. De mégis. Hiányzik neki a régi „gonosz” önmaga. Fújt egyet és hátát a falnak vetette.
PSZT!
Vultraz felkapta a fejét. Tisztán hallotta a pisszegést. *A képzeletem játszik vagy van itt valaki.*
- Mennyire bizonnyal, hogy van. – susogta a semmi.
Vultraz elugrott a faltól és valami pengeféleséget rántott elő.
- Azzal nem mész semmire az árnyék ellen Vultraz.
- Hol vagy és mi vagy? – bár a második kérdésre tudta választ, legalábbis áhítozott rá.
- Makuta vagyok. – hallatszott a válasz.
- Ma…ma…makuta? – Vultraz kezéből kiesett a penge és térdre rogyott.
- Van valami amit megtehetnél nekem. – hallatszott a kéjes mondat.
- Bármit a sötétségért.
Photok a folyadékcsövekben száguldott át a metropoliszon. Közben azt a tárgyat nézegette, amit az Azonosítatlan Tárgyak Termében keresett. Egy kő. Titkos és veszélyes hatalmat tulajdonítottak neki Karda Nuiban. Tudta, hogy ez nagy valószínűséggel nem igaz, de ha mégis akkor képes lesz megalkotni vele a tervét. A tervét, ami segítségével képes lesz megalkotni az új barátait; a régieket új kiszerelésben. Viszont muszáj beavatnia a tervébe két személyt.

7.
Két hét telt el azóta, hogy Photok visszatért a városba. Most épp Kapura Toával voltak a keleti pilléreknél. Egy újabb épület építését kellett felügyelniük. A tűz Toája az árnyékban állt és onnét nézte ahogy két Vortixx oszlopokat állít fel egy előre elkészített alapba.
- Ó de utálom, hogy mindig ilyen unalmas helyre küldenek minket. – panaszkodott Kapura.
- Én a helyedben nem panaszkodnék. – jelentette ki Photok. – Inkább ide jövök, mint a csatorna ellenőrzésre Daluval.
- Ami igaz, az igaz. – jelentette ki Kapura. Úgy látszik az érv meggyőzte.
- Hamarosan amúgy is vált minket Kongu és Onua. – mondta Kapura és kilépett az árnyékból.
- Miért lesz fontos ez az épület?
- Pfö … nem tudom testvér. – a tűz Toa is az építkezésre nézett. – De biztos fontos lesz. Összesen 7 őrt állítottak a védelmére. Úgy hallottam maga Helryx is köztük van.
- Komoly? – Photok nem emlékezett olyanra, hogy a volt Mata Nui rendjének vezetője egy építkezést védett volna.
A két Toa mellett ebben a pillanatban egy sárga fény villanyt, majd materializálódott és három másik Toa jelent meg. Kongu, Onua és Iruini.
- Köszi testvér. – mondta Kongu. Iruini csak biccentett Kongura és a többiekre, majd elteleportált.
- Valami érdekes? – kérdezte Onua.
- Semmi. A munkások kitűnően és szó nélkül dolgoznak.
A föld Toája ránézett két Skakdira, akik épp akkor ejtettek el egy igen súlyos tömböt. Onua megérezte a kis rengést a földben, amit a vasdarab adott ki.
- Szóval, - fordult vissza a többiekhez a föld Toa. – az Árnyékos kéri, hogy …
Onua elhallgatott. Egy újabb rengést érzett. Kézfejét lerakta a földre. Még egyszer érezte.
- Mi az? – kérdezte Photok.
Onua nem válaszolt. A rezgés mozgott és alattuk volt. Észak felé haladt, de lassan. Fejét felszegte és az építés vezetőt megkereste a tekintetével. Fütyentett neki. A Skakdi odaszaladt.
- Mi van idelent? – mutatott a lábuk alá Onua.
- Azt hiszem pár energiavezető köteg, meg esetleg raktárak. Úgy tudom még akkor lettek építve mikor felköltöztünk ide. De ahogy nőtt a nép, kénytelenek voltunk fölé építkezni.
- Köszönöm. – biccentett rá Onua. A vezető elment. – Kongu, Kapura elboldogultok egy ideig?
- Mit akarsz csinálni Onua? – kérdezte rögtön Kongu.
- Semmi különöst, de a fényes kobakú tesónkat elrablom. Jössz Photok? Idelent elkell a fény.
- De …
- Nincs de. Rangidős vagyok. – mondta szigorúan Onua.
- Rendben van. – bólintott rá kelletlenül Photok.
Közben a föld alatt mentek a munkálatok. Vultraz egy földfúróval fúrt át egy kisebb falat, ami végül leomlott és bejutott egy vasból készült kamrába. Ott számos dolog volt: leselejtezett Kanoka korongvetők, törött Kanohi maszkok és sok más használatlan tárgy. Vultraz viszont tudta, hogy mit keres. Végignézett a kis kamrán és egyből megpillantotta a kis zöldes-feketés tartályt. Az egy lomkupac tetején pihent. Felmászott arra és leemelte. Az anyag a tartályban, mintha dobogott volna. nem is csodálta. Hiszen ez az anyag szinte külön életet él. Megfordult, hogy visszamásszon a földfúróhoz, de ekkor két személy állta útját.
- Ó igen … alig vártam már végre egy kis akciót. – szólt vigyorogva Onua. – Mit keresel idelent Vultraz?
- Ő … egy rossz szerszámot. – hazudta. – Onewa Turaga mondta, hogy idelent megtalálom ezt. megkért arra, hogy javítsam meg neki.
- Utánajárhatok ennek? – kérdezte Onua és elővette a kőzúzóit.
- Természetesen. – bólintott rá Vultraz, majd meghajolt. – Viszont egy valamit mutatok előtte.
Felemelte a kezét és ekkor árnykezek törtek ki a sötétből. Megfogták a két Toát, esélyük nem volt szabadulni. Vultraz közelebb lépett hozzájuk és egy éles pengét vett elő.
- Itt a végetek. – szólt és készült a csapással.

8.
A kés magasra lendűlt, hogy lecsapjon. Ekkor hatalmas fény töltötte be a kamrát, mely elvakította Vultrazt. Az árnyékkezek eltűntek. Onua és Photok a földre estek. A fény mellé forróság is társult. Vultraz meg is látta az illetőt: Kapura volt az. Magmakardját a feje fölött forgatva óriás tűzkígyókat idézett meg, mely a Matoran körül keringtek. Minden egyes kígyó szinte súrolta a páncélzatot.
- Add meg magad Vultraz! - kiáltott rá. - Nem akarlak bántani, de ha ellenszegülsz, akkor megperzsellek!
A ta-matoran elrejtette szütyőjébe a tartályt, majd kihúzta magát a Tűz Toája előtt.
- Rendben van Kapura. Küzdjünk meg!
Több darab fekete árnykéz csapott ki a sötétségből a Toa felé. Kapura résen volt és a támadó karokat kivédte egy-egy lángkígyóval, melyek szétfoszlottak, mikor hozzáértek az árnykarokhoz. Vultraz újabb támadást intézett. Sokat. A Toa egy megoldást látott. Tűzgömböt hozott létre maga körül. Az árnyékok minden oldalról csapódtak bele, eloszlatva minden lángot. Mikor a lángok eltűntek, Kapura már nem volt. Vultraz megdöbbent.
- A mozgás maszkja. - szólalt meg Kapura, Vultraz háta mögött.
A matoran lassú volt.
9.

Vultraz hangos csattanással csapódott a falnak. Kapura utána ugrott és magma kardját a falnak támaszkodó matoran nyakának szegezte. Szikrák pattogtak ki a penge éléből.
- Mik voltak azok az árnyék energiák? – üvöltött a Tűz Toája. – Válaszokat, most!
A matoran fogain át préselve mondta ki a szavakat:
- Ti … Toák … gyengék vagytok.
Kezét ráerőltette a kardra. Árnyenergia cikázott át ujjain, mely a pengét darabokra marta. Kapura ezt látván a fegyverét elhajította. Maszkját aktiválta és a mozgás erejével Vultrazt átvágta a szemközti falnak.
Közben Photok és Onua is felkelt a rövid eszméletlenségből. Mindketten nézték, hogy Kapura kezei vörösen kezdenek felizzani, majd fényes sárgába váltanak át.
- A Toa ereje nem a fegyverében rejlik. – mondta, amint közelebb lépdelt a feltápászkodó árnyhasználóhoz. – Az igazi erőnk belülről jön, ha akarod mondhatjuk így a szívkövünkből.
Kapura karjait a matoranra szegezte.
- És az enyém most nagyon dühös.
- Kapura, álljál le! – ordított Onua és már szaladt is a tűz Toa felé.
A sárgán izzó kezek robbantak, tűznyaláb indult ki belőlük, mely rögtön belecsapódott egy akkor kiemelkedő földfalba. A robbanás ereje mindent beterített. Photok még a nagy fényesség előtt annyit látott, hogy Vultraz árnyenergiát használ magán.
Nehéz levegőt szagolt Photok. Régen érzett ilyet. Ahhoz hasonlított mikor régen megjelentek a Makuták Karda Nuiban és arra mikor az univerzum méretű evakuáció volt. Rossz érzés volt ezzel a szaggal szembe nézni ismét.
Viszont a fény Toája egy dolognak örült: a szeme csukva. Szóval csak álmodhatta az elmúlt eseményeket? Lehet arra nyitja ki a pillanatokban a szemét, hogy Dalu kopog az ajtóján, hogy ideje van az ügyeletnek.
A szemei kinyíltak és csalódott volt. Fényköveket látott a mennyezeten lógni, amik közül pár haloványan világított. Ez nem az ő szobája.
- Photok! – szólt valaki elfulló hangon. Dalu Toa lépett hozzá. – Hogy vagy?
- Nem tudom. – szólt vissza Photok. Valóban nem tudta, hogy jól érzi-e magát vagy rosszul. – Hol vagyok?
- Ápoló teremben. Nagyon szépen szétvertétek magatok ti hárman odalenn. – mondta nyugodt hangon a lány.
- Mióta fekszem? – kérdezett vissza.
- 3 hete. – válaszolt halkan Dalu.
Vultraz! Most azonnal beszélnie kellene valakivel, aki elhiszi neki, amit beszél. Takanuva Turaga kell neki.
- Figyelj Dalu, lehet nem hiszel nekem, de valamit elkell mondanom, Vultraz …
- Árnyenergiára tett szert és rossz dolgokban sántikál? – fejezete be a mondatot. – Igen tudjuk, ez már megtörtént.
- Sikerült megtalálnotok, sikerült legyőznötök? – Ült fel a fekhelyén Photok. Fájdalom nyilalt az oldalába.
- Nos valamiről lemaradtál … csuklott el a Víz Toa hangja.
- Miről? – vágta rá rögtön Photok.
Dalu az ablak felé biccentett. A fény Toája nehézkesen felkelt, az ablakhoz sétált és kinézett.
A levegő fémes, vörös színű volt. Ricsaj, robbanás, dörgés, üvöltés, sikítás hallatszódott fel. A távolban az új Kolosszeum füstöt öntött magából.
- Háború tört ki … és Vultraz a vezetője. – mondta Dalu.
[url=http://www.malug.hu/comxs/viewtopic.php?f=15&t=13058]Eladok[/url]
Avatar
Keetongu
 
Hozzászólások: 1071
Csatlakozott: 2008. márc. 31. 20:10
Tartózkodási hely: Hát itt a gép előtt

Vissza: Fan Fiction

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron